Mi a baj az integrációval?

Nagyon egyszerű: az, hogy ha egy egyén, réteg, csoport vagy közösség integrációra szorul, az azt jelenti, hogy előtte kiközösítettük őket.

De hogyan is lehet egy csoportot például kiközösíteni csak mert másképp él, gondolkozik, tervez, kivitelez? Hiszen ez a csoport, egyén, közösség része a társadalmunknak. Emberek, akik eltérő vagy hasonló adottságokkal élnek a Földön.

Miért méltatlan integrációs törekvésnek hívni például azt, ha egy iskolában helyük van bármely fogyatékkal élő tanulóknak is? Vagy ha egy munkahely fogyatékkal élőket foglalkoztat? Nem abból kellene kiindulni, hogy ezek a csoportok pusztán igényeikben és képességeikben térnek el, helyük és jogaik azonban ugyanolyan egyértelműek mint mindenkié?

Szeretjük problémává silányítani a különféle létformákat, szeretjük az elnevezések minél szakszerűbbé csiszolásával elfedni a lényeget. Holott mindegy hogy hívjuk: fogyatékkal élőnek, hátrányos helyzetűnek, speciális nevelési igényűnek. A lényeg, hogy mit gondolunk róluk és hol helyezkednek el a világképünkben.

Jó-e a grafológia azoknak, akik másképp élnek, gondolkoznak, terveznek vagy kiviteleznek? Természetesen. Lehet-e a grafológia módszerével vizsgálni az érdeklődésüket, motivációjukat, érzelmi életüket, gondolkodás módjukat, munkabírásukat? Lehet.

Szeretnél tisztán látni? Segíteni? Hajt a kíváncsiság? Keress meg itt.