Mit tud mondani a grafológia az időkezelésről?

Sok mindent. Nem csak az a fontos, hogy valaki be tudja-e tartani a határidőit, hanem az is, hogyan.

Van olyan, aki kiegyensúlyozottan dolgozik egy adott feladaton az elejétől a végéig, az ő szómagassága egyenletes lesz. Aztán van olyan, aki bátran belevág az új feladatokba, de lelkesedése hamarabb visszaesik, mint ahogy véget érne a projekt. Az ő szókezdő betűi biztosan nagyobbak lesznek a többinél. Sokaknak pedig az evés hozza meg az étvágyát, azaz a munkavégzés előre haladtával melegszik egyre jobban bele a feladatba. Neki az utolsó betűi lesznek látványosan nagyobbak a többinél.

Van olyan, aki két munkafolyamat között hosszabb szünetet iktat be, cserébe viszont biztosan nagyobb energiabedobással dolgozik. Mások ebben is egyenletesebben osztják el az energiájukat és hosszabb időn keresztül képesek ugyanazt a teljesítményt nyújtani.

Van olyan, aki rendszeresen nem tartja a határidőket, folyamatosan kicsúszik a számára rendelkezésre álló térből és időből egyaránt. Az ilyen ember sorai „lecsúsznak” a papírról. Aztán van olyan, aki bár nem késik el a feladattal, de az utolsó percekbe próbálja tömöríteni a megoldandókat. Nála a sorok végén biztosan sokkal szűkebbek lesznek a betűk. És van olyan is, aki akkor elégedett, ha már jóval a megbeszélt határidő előtt készen van a feladatával. Ebben az esetben tiszta jobb margóval fogunk találkozni.

Ezer féle módon kezeljük az időt. Ez is ugyanúgy egyéni, és jellemzőit megtaláljuk az írásban. A kérdés csak az, hogy neked mennyire fontos az idő? Fontos projektek, munkák, esetleg ügyfelek múlhatnak rajta? Ha igen, inkább kérdezz meg!